2007. december 31., hétfő

Az év utolsó napja

Ilyenkor kicsit mindig merengőre vagyok állitva és asszem az idő múlásával mindig kicsit jobban és jobban. Persze nem mondom, hogy nagy Új évi fogadkozó lennék. Nem is hiszek benne és nem is kötődne az új évhez. Amikor a falevelek elkezdenek hullani, amikor igazi szép őszünk van, akkor is ilyesmit szoktam érezni. Kicsit az elmúlás... kicsit a körforgás... van benne valami szomorú és ugyanakkor állandó.

Szóval fogadkozások, tudom én, hogy mit kellene tennem, de tisztába vagyok a saját korlátaimmal, határaimmal. Pl tornázni kellene nap mint nap, a javulásom vagy legalább szintentartásom záloga ez lenne és az eszem tudja is, na de amikor nincs időm és nincs energiám... persze olyankor is kellene... türelem is kell, a családhoz, a mindennapokhoz... és mosoly... és csak úgy élvezettel élni az életet... ezt mind tudom és igyekszem is... ehhez nem kell fogadalom. Nem is fogok fogadkozni. :) Teszem amit tudok.

Persze nem csak a naptári év vége hat igy rám, saját éveimen is ilyenkor fordul a számláló. Ilyenkor pontosan kiszámolom... elszörnyedek... aztán próbálok nem foglalkozni a számszerű adatokkal... végülis mindenki annyi idős amennyinek érzi magát...csakhát a kisördög azért néha belepiszkál az ember lelkébe... ... Imádom a marcipánt, s ez asszem réges régi szülinapok tortájának a fantasztikus rózsadiszeiből ered. Emlékeimben gyönyörű rózsaszin rózsák voltak a tortámon, melyek később kinézetükhöz méltóan illatosak és puhák voltak. Idejét sem tudom már hogy mikor volt utoljára marcipán rózsával teli tortám. Nem is szeretem a tortát, anyósommal eleinte komoly vitáink is voltak ez ügyben. Miért gyürjem le, ha ki nem állhatom?... viszont a marcipán... hmmmm....

Ami még mostanság sokat foglalkoztat, a barátság. Bimbozó új barátságok, régi barátságok... milyen mélyen is érintenek minket, mennyire tartósak, maradandóak... léteznek-e egyáltalán vagy csak én látok többet mint a valóság? Régi barátság mely kiürül, üressé válik... halogatott találkozások... kifogások. Fájó érzés, de nem új keletű, már régebbi. S az új barátságok... kis izgalommal teli tapogatások a másik felé... reakció-ellenreakció... még nincsenek válaszok, csak kérdőjelek.


Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails